noha szinte hetente érkezik hozzám megkeresés kétségbeesett emberektől, a Te történeted eddig azámomra a legjobbal le/körülírt eset. Előrebocsátom, nagyra értékelem az őszinteségedet, az akaraterőt, hogy érzékelhetőleg mindez nem döntött depresszióba és tiszta szívből kívánom, hogy a sok erőfeszítésedet végül siker koronázza.
Mindazonáltal motoszkál bennem néhány kérdés.
Mi a Te tanult foglalkozásod?
Ha beszéled a nyelvet, miért folyamatosan az építőiparban próbálkozol, holott köztudott, hogy ott a legnagyobb a bizonytalanság és a legtöbb az átvágás?
Miért mindig segédmunka, betanított munka szintjén?
Ha már ennyi rossz tapasztalatod van és ezekben látok ismétlődő mozzanatokat, miért követed el újra és újra ugyanazokat hibákat? Különösen, ha intelligens emberként ezeket fel is ismered?
Próbálkoztál már álláshirdetésre jelentkezni és független csatornán indulni, nem ismerősök ismerőseinek végül mégis rendszeresen megbízhatatlan kapcsolatrendszerére támaszkodni? Ez, pl. lényeges különbség a két ország mentalitása között. Te a nyelvtudásod révén autárk vagy - sok más a nyelvet nem beszélő, ezért integrálódni kevéssé alkalmas munkakererőhöz képest.
Ha ki is fizetnék neked, amivel tartoznak, ezek a munkahelyek semmiképp nem perspektívikusak. Fogalmazásod, stílusod alapján egy értelmiségi ember képe körvonalazódik az írásodból, aki egyéb dolgokban igényes. Miért csak a pillanatnyi túlélésért küzdesz?
Mi lenne az a terület, ahol szívesen tevékenykednél? Mihez értesz?
Hol képzeled el magad, mondjuk 5 év múlva? És 10 év után?
Nem várok itt személyes választ, inkább gondolatokat szeretnék ébreszteni.
Kérdések
Kedves Péter,
noha szinte hetente érkezik hozzám megkeresés kétségbeesett emberektől, a Te történeted eddig azámomra a legjobbal le/körülírt eset. Előrebocsátom, nagyra értékelem az őszinteségedet, az akaraterőt, hogy érzékelhetőleg mindez nem döntött depresszióba és tiszta szívből kívánom, hogy a sok erőfeszítésedet végül siker koronázza.
Mindazonáltal motoszkál bennem néhány kérdés.
Nem várok itt személyes választ, inkább gondolatokat szeretnék ébreszteni.
Barátsággal
P.J.